Az elmúlt két hét:)

Két hete volt a júliusi találkozónk, vagyis az augusztusi egy kicsit előre lett hozva...Vagy ki tudja?:-) Katit is ünnepeltük, szülinapja volt, szóval ismét hódoltunk az élvezeteknek.

Fú, Ancsának a pónilova...a színei...a szemei...jajj, annyira elvarázsoltak, meg Johannát is.:-) S bár mindenki több időt szeretne, de azért abban a kevésben is haladnak, amit adott nekik a jó Isten,bizonyítják ezt a képek is.

Az utolsó két kép a saját haladásom a virágommal, még jó, hogy egy év kihagyás után is siklik a tű az anyagban.:-)

Végre kész!:-)

Komolyan annyira szeretnék többet hímezni, mert akkor sűrűbben tudnék itt mutogatni...

Most kettővel is elkészültem!:-)

A J. J. minta azért született, mert már nagyon belefáradtam a Jézusommal való küzdelembe...:-) persze, csak a hímzés terén!:-) Nagyjából 7 évvel ezelőtt tettem szert arra a J.J. mintafüzetre, s ennyi ideig tartott, mig belekezdtem, pedig sokszor nézegettem...Persze a rendelés óta ezek a minták már kimentek a divatból, nem nagyon látom, hogy hímeznék...De nekem annyira tetszetősek és ami nagyon izgalmas, hogy a kontúrozás után mi is születik belőle. (De azért nem annyira foltos, mint a Powell minták kontúr előtt) Nagyjából kettő hét alatt lett készen, de a java az IC-n készült jövet és menet. Amúgy a vonaton nem változik a helyzet, úgy megnézik a kézműveskedő utasokat...:-)

Jézusomról annyit, hogy azt vártam tőle, hogy amikor készen leszek, tisztábban látok...Talán...De egy nagyobbat kellene öltögetnem, addigra biztosan minden kitisztulna...:-)Jézusommal jó volt küzdeni, az arca készült el nagyon hamar, meg a kezében tartott botot is egy hajnalon hímeztem...A végén mindig lelassulok, annyira akarom, hogy készen legyen, hogy csak nézegetem:Hű, mindjárt kész...S lőn...kész!

Most próbálom magam utolérni a megkezdettekben...van egypár, amit sosem fogok befejezni, nagyon fáj a szívem, ha rájuk nézek...

Szóval most a Lizzie Kate Sal-t csinálom...a júniusnál tartok...Majd mutatom:-)

A "macka"

Ennek a kedves macskának a története nem egyéb, mint az, hogy nagyon-nagyon meguntam a színváltásokat a Jézus-képen, és pihentetőként kerestem valami kis egyszerűt. Bár a macskák nem a kedvenc állataim, de ez itt első pillantásra rabul ejtett...:-DD S igazán élvezetes volt hímezni,viszonylag hamar el is készítettem. Ajándék lett belőle, mondanom sem kell...de egyszer talán elkészítem magamnak is, sőt a párját is, csak találjam meg valahol a mintáját...:-)

Jézusom(2.)

Lassan, de biztosan haladok:-)) Tegnap és ma már hajnalok hajnalán, azaz reggel 5-kor elkezdtem hímezni, nem tudtam aludni, gondolom a tavaszi enyheség az oka. Mondjuk, ha minden nap legalább 2-3 órát tudnék hímezni, akkor egészen hamar készen lenne bármi...:-)) De így aztán várni kell még egy darabig, pedig már megvan a helye...:-))

Lábnyomok..(.1.)

Most ezen ügyködök a szabadidőben... A kitet Jucustól "igényeltem", 18-as aidára kell hímezni az x-eket. Jézus palástjával jól el lehet szöszmötölni, nagyon sok a hasonló szín rajta, így aztán lassacskán haladok, de azért haladok a Szent Emberrel, ahogy a Kati hívja.:-)) Felül is alul inkább fél x-ek lesznek, az biztos gyorsabban fog készülni, meg az idézet is a Bibliából,ami majd a keretbe fog kerülni.:-) Szeretem hímezni, ősz óta sokkal többet jelent nekem a HIT szó, mint valaha gondoltam volna...és tényleg ezerszer jobban érzem magam,mint azelőtt:-))

Lábnyomok

  Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Õ mindig ott járt énvelem.

  De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

   Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követõdnek szegõdtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"
 

  Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"
 
ismeretlen szerzõtõl
Túrmezei Erzsébet fordítása

Újra a fedélzeten...:-)

Hosszas sündisznóállásba fordulás után újra szeretném folytatni eme jeles oldalon a "mutogatást"...:-)

Miután a tavalyi év elég nagy változásokat hozott az életemben, semmi kedvem nem volt a blogoláshoz, csak olvasó üzemmódban léteztem:-) Persze, azt nem mondom, hogy sokat fogok mutogatni, de azért igyekszem!:-))

Amiről mindenképpen szeretnék szólni, az nem más,mint a mi kis KBK(Közös Bökködők Köre) klubunk, mely másfél éve már, hogy minden hónapban összejön egy kis baráti csevejre és mutogatásra, s ha őszinte akarok lenni , akkor a lucullusi  élvezeteket is bele kell hogy szőjem, mert mindig nagyon sok finomságot is eszünk.:-)) Szerintem nagyon klassz dolog a mai világban, hogy összejárunk rendületlenül, s ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk...:-)) Ráadásul a hónapok során, mindig többen és többen leszünk, persze, nem mindig, de zömében, és akkor még nem is beszéltem azokról, akiket a kíváncsiság hajt hozzánk, amikor látják, hogy az asztalt körülüli annyi "bombanő":-) meg "bombaférfi" is olykor-olykor.

Szóval ,minden kerek!:-)